Ma 2018. november 18, vasárnap Jenõ napja van.
Ezen a napon történt:

JELES BÁTASZÉKIEK

Dr. Boszkovitz Mór

Több, mint 50 éven keresztül volt Bátaszék orvosa, meghatározó közéleti személyisége dr. Boszkovitz Mór.

Korának országosan ismert orvosáról, aki itt is van eltemetve dr. Töttős Gábor írásával, és néhány korabeli újságcikkel emlékezünk.

 

"Vannak különös családok, amelynek tagjai mintha nem is együvé tartoznának, hiszen a felmenők a fél országot bejárják, fiaik és unokáik pedig hosszú évtizedeket töltenek egy helyen.

 

Érdekes példája ennek a Boszkovitz család. A nagyapa nevét még Brmotól északra fekvő mezővárosról kapja, ahol 1740-ben született, majd -Schweitzer József és Szilágyi Mihály kutatásai nyomán tudjuk ezt- „lényegében ő volt a pesti zsidó közösség első rabbija”. Fia, Boszkovitz Móric Óbudán született, abban a városban, amelynek rabbija atyját végül elűzette. A Bonyhádon elhunyt nagyatya legalább hat helyen volt rabbi, fia pedig Paks magánorvosa. Valószínűleg itt született 1842 körül. dr. Boszkovitz Mór, aki doktori képesítését már a Balassa János vezette pesti egyetemen szerezte, s talán a korszakos tudós hatására éppen a belgyógyászat iránt érdeklődött leginkább.

 

Még diplomázása évében, 1870-ben Bátaszéken telepedett le s ettől kezdve haláláig, 1926. november 4-ig itt élt. Ahogy a Tolnamegyei Újság nekrológiájában olvashatjuk: „57 éven keresztül teljesítette nemes és fáradságos hivatását mindenkor lekiismeretesen és azzal az altruizmussal és humánus gondolkodással, amely nem tekintett soha másra, mint hogy a szenvedéseken könnyítsen, visszaadja embertársainak a legértékesebb kincsét, az egészséget”. Még kezdő orvos volt, amikor az első kolera elleni intézkedéseket sikerrel tette meg dr. Sass István, Petőfi barátjának és a megye főorvosának irányításával 1873-ban. Körorvosként a Sárköz mindennapos vendége, útjaihoz az egyes községek által adott előfogat ad még segítséget, s ha jól meggondoljuk, nem akármilyen feladat így tízezrek egészségén őrködni.

 

Bátaszék azonban meleg szeretettel övezte. Amikor működése negyedszázadát érte meg, 1894-ben közel százan vettek részt azon az ünnepségen, amelyre megfestették a körorvos arcképét, számára pedig közadakozásból elismerő felirattal ellátott ezüst serleget nyújtottak át. (Ez sokakban visszás érzést keltett, mert Góczi bíró vezetésével a községben évekkel előbb elhunyt másik orvos síremlékére gyűjtöttek éppen.) Akik megbecsülték, nemcsak az orvost láthatták benne, hiszen már ekkor fő szorgalmazója a szekszárd-bátaszéki és a bátaszék-bajai vasútvonal kiépítésének, alapítója a Bátaszék-Sárközi Takarék és Világbanknak, ahol a felügyelő bizottság elnöke is volt élete végéig. Szakmai tevékenysége, tekintélye és szakirodalmi munkássága szintén ismertté tette nevét. Jubileuma évében az orvosok és természettudósok pécsi vándorgyűlésén „több figyelemre méltó indítványát is elfogadták”, a Tolnavármegye már mint „az orvosi szakirodalom terén előnyösen ismert nevű” doktort mutatja be: a Gyógyászatban, a Pesti Hírlapban, a Gyakorló Orvosban, a Pécsi Naplóban, az Orvosi Revue-ben, Orvosok Lapjában, az Ország Világában, valamint a helyi Tolnamegyei Közlönyben és a Tolnavármegyében jelentek meg népszerűsítő és szakcikkei. Az előbbieket az utóbbiaktól nehéz elválasztanunk, mert világos stílusa jól egyesítette magában a tudományosságot és közérthetőséget. Jó példa erre

 

A hypnosis címmel 1894-ben az utóbbi lapban megjelent írása, amely erről a kérdésről az első volt megyei sajtónkban, de alapvető megállapításai évszázad múltán is igazak. Miután elválasztotta a narkózis fogalmától, felteszi a kérdést: „Mi a hipnózis, mi által jő létre, mely hatást gyakorol, milyen az eredménye, s egyáltalán van-e gyógyeredménye?” Az életből vett példákkal érzékelteti a lényeget, majd kimondja: „A hipnotizálás időre-órára el fogja tüntetni az idegzet által előidézett betegséget egyrészt, de másrészt a képzeletnek erőltetett ébresztése által ugyanannyit megint teremt (…). Az orvosi tudomány keretében, mint gyógyszer állandó helyet fog-e magának biztosítani, nagyon kétlem, legföljebb, ha csodaszerek kategóriájában fogja helyét találni”.

 

 

Valószínű, hogy 1914-1918-ban sem használta a módszert, amikor pedig a bátaszéki Vöröskereszt Kórház belgyógyászatának osztályvezetőjeként tapasztalatán kívül csak ez állt volna rendelkezésére, mert sokszor még gyógyszer sem volt.

Ma már ez is, ahogy egész élete is, feledésbe merült…

Dr. Töttős Gábor"

 

Képeink forrása:

Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22_ évfolyam, 1-53_ szám)1894-04-08  15_ szám

Tolnavármegye, 1899 (9_ évfolyam, 1-53_ szám)1899-02-05  6_ szám

Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)1906-03-24 12. szám

 

Dokumentum:
Datum indul: 2018-06-08
Datum vege:
Kiemeles: 0