Ma 2018. augusztus 22, szerda Menyhért napja van.
Ezen a napon történt:

Labdarúgás

Bátaszék-Dombóvár

Ahogyan várni lehetett pörgős, izgalmas és parázs hangulatú mérkőzést vívott egymással a két csapat. A nézők pedig az egyik féltől azt kapták, amire számíthattak, a másiktól viszont...

Ezen a borongós, esőbe hajló szerdai délutánon csak az igazán fanatikus szurkolók látogattak el a pályára, valamivel kevesebben voltunk, mint általában. Kissé idegen volt a helyzet, mindenki értetlenül várakozott, miért nem kezdődik már a mérkőzés. Aztán megtudtuk: kapusunk késett. Egynéhány viccesnek szánt szólam után azonban minden a helyére billent: a csapatok felvonultak, a megszokott dobot pedig püfölni kezdték.

A hazai csapat higgadtan és összeszedetten kezdte a mérkőzést, ennek eredményeképp a hatodik percben Földvári Viktor buktatásáért tizenegyeshez jutott a gárda, amit Faller András értékesített is. A listavezető Dombóvár ekkor magához tért, és megpróbálta ráerőltetni akaratát az ellenfélre, de a bátaszékiek rendkívül és szokatlanul szervezetten védekeztek, remekül zárták a passzsávokat, keményen, de szabályos körülmények közt próbálták meg elvenni a labdát a vendégektől, ügyesen és precízen védték a területeket, szűkítették azt, és, amikor mégis sikerült a dombóváriaknak megtalálni azokat a pici réseket, amiket hagytak nekik, akkor a remek formában védő Klézl akadályozta őket.

A lelátón mindeközben megoszlottak a vélemények: volt, aki több letámadást és helyzetet várt a mieinktől, és volt, aki a dombóvári játékosokat szidta. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy csapatunknak minden mérkőzésen ilyen mentalitással kellett volna pályára lépnie: harcosan, éhesen, győzelmet akarva.

A szünetben szállingóztak az emberek, a kocsma előtti tér besűrűsödött, autóajtók nyíltak és csapódtak, öngyújtók kattantak.

A második félidő közel sem úgy kezdődött, ahogyan a szurkolók nagy része szerette volna. Az ötvenharmadik percben büntetőt ítélt meg a játékvezető a vendégek javára, jogosan. Ezt Androsics András értékesítette. 1-1.

Felerősödtek a csapatellenes hangok a lelátón, visszatért közénk az értetlenség. Mi történt?

Mindössze négy percet kellett várni a következő csalódott felsóhajtásra, amikor az addig remekül védő Klézl mellé nyúlt a beívelt labdának, és Dombóvár megszerezte a vezetést.

Újabb öngyújtó kattanások, és csalódott rigmusok.

Ekkor a mieink, mintegy megérezvén, hogy a szurkolók mennyire lehangoltak, magához tértek, és letámadtak a középpályán, ahelyett, hogy folytatták volna a tizenhatos előterébe tömörülést. A vendégek ellazultak, és egy nagy versenyfutás és párbaj végén a 64. percben Földvári Viktor kiegyenlített. Jött is a taps és az ujjongás, és a dob és a rigmusok: „mindent bele!”, ami két perccel később már, a játékvezető édesanyjának megidézésévé alakult, amikor újra büntetőt ítélt a vendégek részére, ezúttal viszont rendkívül véleményes szituációban. Ezt is Androsics lőtte be. 3-2.

És egy csettintésre a lelátó átalakult: véresszájú szurkolók keserítették meg a vendég játékosok életét, üvöltve verték a dobot, fröcsögve ordítottak, szentségeltek, forrongtak. Majd a 69. percben, mint éhes tigrisek dögöt találván, üdvrivalgással köszöntötték a hazai egyenlítést Lerch Marcell fejese révén.

A dombóváriak fejszegve kullogtak vissza a kezdőkörbe, egymásra mutogatva. Nem is találtak már vissza játékukhoz. Nekünk még volt két lehetőségünk, de gólt már nem sikerült szereznünk.

A vége tehát 3-3, egy nagyon érdekes és fluktuáló, pörgős és változatos mérkőzés végén. Egy akarásból ezúttal kitűnőre vizsgázó csapat tartotta otthon az 1 pontot, egy elszállt, profikat hajazó, utánzó, nagyképű és színész(i) gárda ellenében.

Végül mindenki elnyomta az utolsó cigarettáját, legurította az utolsó korty sörét, kiköpte az utolsó szotyi héjat, és elindult haza. Remélem büszkén.

-fd-

Dokumentum:
Datum indul: 2018-05-17
Datum vege:
Kiemeles: 0