Ma 2018. augusztus 22, szerda Menyhért napja van.
Ezen a napon történt:

Adunk egy TIP-et!

Werner Mihály, az ízig-vérig bátaszéki – borász

Nem titkolt célunk, hogy ebben az esztendőben olyan embereket mutassunk be, akik szorosan kötődnek a városhoz, amelyben élnek.

Bátaszékiek, ízig-vérig. Ha pedig még a saját maguk által készített termékeik (borok, mézek, mézeskalácsok, gyöngyékszerek, kerámiák stb.) meg is vásárolhatók a Turisztikai Információs Pontban, akkor tényleg adunk egy jó TIPpet az ajándékozáshoz. A rovat februári vendége Werner Mihály, aki bortermelőként és építész szakemberként is hírét vitte már a városunknak.
 
Rólad nagyon sokan tudják, hogy lokálpatrióta vagy, méghozzá a lehető legjobb értelemben, ezért adja magát az első kérdés. Mit jelent számodra Bátaszék?
 
Nagyon nehéz ezt pár mondatban megfogalmazni. Az utolsók között születtem itt, Bátaszéken. Édesanyámat nem kellett bevinni a kórházba, a Magyar utca 35. szám alatti házban láttam meg a napvilágot. A mai napig áll a ház, és rá tudok nézni. Egy percig sem éltem Bátaszéken kívül, a munkám és a családom is ideköt. Nehéz erről beszélni, de talán úgy tudnám a legjobban érzékeltetni, hogy mindig elérzékenyülök, ha erről a helyről beszélek. Ez mindent elárul a kapcsolatról.
 
Melyek azok az emlékek, amelyek meghatározták a későbbi életedet? Voltak-e olyan emberek, akik irányt mutattak neked, akiktől tanulhattál, akikre érdemes volt odafigyelni?
 
Az életem során folyamatosan találkoztam ilyen emberekkel, és vannak meghatározó emlékeim. Az óvodában, aztán az iskolában a tanítóim és a tanáraim személyében, majd a középiskolában, bár én nem bátaszéki gimnazista voltam, hanem Baján koptattam az iskolapadot. Igaz, akkor is naponta bejártam, tehát az összes szabadidőmet itt töltöttem. A Tolna Megyei Tervezővállalatnál eltöltött rövid időszak alatt, majd a Búzakalász MGTSZ-nél ledolgozott több év során is születtek barátságok a munkakapcsolatokból, és a rövid vidéki kitérő is tartogatott még ilyeneket. Ezt követően visszataláltam, és megállapodtam Bátaszéken, hiszen az Alisca Bau telephelye a városban van. A munka, a család, és a szőlészet-borászat is, tehát minden ideköt. Az sem mellékes, hogy olyan helyen születtem, ahol a világ legjobb borait lehet készíteni, és a legjobb szőlői teremnek. Ez a sok „tényező” mind egy-egy mérföldkő az életemben.
 
Van olyan hely Bátaszéken, amely a szívednek a legkedvesebb?
 
Talán az, ahol születik az ember. Az a legkedvesebb, de az iskola, a munkahelyeim, sőt, a szőlőhegy is nagyon kedves. BÁTASZÉK. Ezt nem tudom máshogyan megfogalmazni…
 
Az építőipar is hamar beszippantott téged, családi hagyomány folytatódott ezzel.
 
Nagyon nehéz az embernek 14 éves korában pályát választani, és nekem sem volt egyszerű. A sors, és Baja közelsége azonban segített. Abban az időben volt egy olyan trend vagy elvárás, hogy legyen egy szakmád és egy érettségid is. Ebből adódóan kerültem bele a bajai életbe. Az iskolaévek befejezése után kértem a családomtól három hónap pihenőt. Ennek a letelte után bevonultam édesapámmal Szekszárdra, a tanácsi tervezővállalathoz, ahol megkérdeztem, hogy tudnának-e munkát adni. Akkor azt mondták, hogy „maradj itt”.
 
Szép időszak volt, de hamar rájöttem, hogy a tervezőasztal nem nekem való. Nekem az emberek között kellett lennem. A termelőszövetkezet építési ágazatától mindezt megkaphattam, és onnan már nem volt visszaút az építőipar rögös útjain.
 
A szőlőmunka sem volt ismeretlen a Werner családban. Mikor találkoztál először a szőlővel és a borral?
 
Már gyermekkoromban kint játszottam a szőlőben, ugyan akkor még nem dolgoztam. A szülők csinálták, én pedig ott voltam mellettük, tehát ebben nőttem fel. A saját gyerekeimmel sem volt ez másképpen. Később már kisebb-nagyobb feladatokat rám bíztak. Persze volt olyan időszak is az életemben, hogy a munkám miatt hanyagolnom kellett a kijárást, de végül visszataláltam, és most is úgy van, hogy ha akad egy kis időm, azt a szőlőben töltöm.
 
A családi örökség mikor vált hobbiból komolyabb tevékenységgé?
 
Nagyjából 2006-ra datálható, amikor az édesapám az egészségi állapota miatt nem tudta már a szőlőt művelni, ezért feltette a kérdést a két fiának, hogy hogyan tovább… Az öcsémnek nem nagyon izgatta a fantáziáját a szőlőművelés, én pedig elvállaltam a feladatot. Onnantól kezdve teljes mellszélességgel beleálltam a dologba a családom teljes támogatását élvezve. Pályázatokat csináltunk, új létesítményt valósítottunk meg, területeket vásároltunk.
 
Mit kell tudnunk a mai Werner-birtokról? Mekkora területen dolgoztok? Milyen szőlőfajtákat preferáltok? Milyen a borkínálat?
 
Mostanra lehet azt mondani, hogy tényleg családi vállalkozássá alakult. Mindkét gyermekemnek van saját szőlőterülete, a feleségemmel mi is igyekszünk tartani a frontot, ráadásul a fiúk a szakmájuknak is ezt választották. A nagyobbik szőlész-borász technikus, a kisebbik pedig másodéves szőlész-borász mérnökhallgató. Mindenki kiveszi a részét a munkából, és kizárólag saját szőlőt dolgozunk fel. A kövesdi részen vannak a területeink, ha úgy vesszük, Kövesd település légvonalban mért 500 méteres körzetében találhatók meg a szőlők. A borvidék hagyományos szőlőfajtáit termesztjük. Döntő többségben kékfrankost, cabernet sauvignon-t és merlot-t, a fehérek közül pedig irsai olivért, rizlingszilvánit, cserszegit és chardonnay-t tartunk, ez tehát a palettánk. Mi dolgozzuk fel a szőlőt, mi palackozunk, idegen kéz nem nyúl hozzá. Talán a tárolókapacitás-bővítés területén lennének teendőink, de ezt a feladatot is igyekszünk megoldani.
 
Kérlek, áruld el, hogy melyek azok a szempontok, amelyek fontosak számodra a munkád során!
 
Én még abban az időben nőttem fel, amikor a kimondott szó számított, annak volt még létjogosultsága. Ez a mai napig nagyon fontos dolog számomra. Ha megállapodunk valamiben, és „kézbe csapunk”, azt én nagyon szeretem betartani. Ez a sok papírmunka és adminisztráció kicsit irritáló is számomra, de tudomásul veszem. Ugyanakkor, ha valamit megbeszélünk, azt tisztességgel megcsináljuk, és minőségi munkát végzünk. Ha kiad az ember a kezéből egy munkát, az legyen jó minőségű. Ezt is fontos szempontnak tartom.
 
Ezeken kívül mindig prioritást kapott az életemben az emberekkel való kapcsolat. Az önös érdekek mentén végzett munkát nem tudom elfogadni, csak az együttműködésen alapulót. Az egy csapatban dolgozó embereket úgy kell megválogatni, hogy mindenki a legjavát tudja adni a képességeinek és a tudásának. Volt nekem olyan kőműves kollégám, aki kiválóan csempézett, és volt olyan is, aki feltett három csempét, és az leesett. Vakolni és meszelni viszont kiválóan tudott, sőt, még a munkájához szükséges anyagot és eszközt is önállóan beszerezte.
 
A rugalmasságot is nagyon fontosnak tartom, legyen szó az építőiparról vagy a szőlészet-borászatról egyaránt. Soha sincs egyforma évjárat a szőlőben. Mindig meg kell találni azt, ami a legjobb. Az építőiparban pedig olyan dolgok jönnek elő, amelyekre azonnal reagálni kell. Legyen meg a stratégia, mellette pedig a képesség a változtatásra a jó érdekében.
 
Bátaszék hálás lehet neked, hiszen számtalan rendezvény lebonyolítását támogattad. Ez az attitűd, a mecénás szerep sem idegen számodra.
 
Úgy érzem, kötelességünk, hogy visszaadjunk a bátaszékieknek valamit, hiszen nagyon sokat kapunk tőlük. Ahol dolgozunk, ott mecénásként is elöl kell állnunk. Ha ezt a szerepet is felvállalja az ember, akkor alakulhat ki egy olyan attitűd – ahogyan te is fogalmaztad –, amely mindenki javát szolgálja.
 
forrás: bataszekiprogramok.hu
Dokumentum:
Datum indul: 2018-03-12
Datum vege:
Kiemeles: 0