Ma 2018. szeptember 25, kedd Eufrozina napja van.
Ezen a napon történt:

Okkupálni képes? #2

2018. június 18.

Ebben a cikksorozatban a bátaszéki fiatalság helyzetét próbálom meg felvázolni: mint tagja, és mint külső szemlélő, mint fogyasztó, és mint kritikus.

 

A második részben a fiatalok továbbtanulási szándékait, és az azt követő elhelyezkedési lehetőségeket veszem számba – ehhez rendelkezésemre áll a jelenlegi végzős évfolyam megannyi tanulójának leadott jelentkezése, valamint, már az előző részben is használt interjúalanyok gondolatainak második etapja.

 

A mostani végzős évfolyam 27 főt foglal magába. Közülük többen nem jelöltek semmilyen továbbtanulási célt, egyesek bukás miatt, mások saját szerencséjük kipróbálása végett. Az azonban összességében megállapítható, hogy többségük a felsőoktatásba szeretne majd becsatlakozni szeptembertől. Mindösszesen öten gondolkodtak szakmában: a legnépszerűbb a cukrász és a fodrász, de akad, aki hegesztőnek készül. A maradékuk – vagyis a többségük – közt megoszlanak az orientációk: legtöbben tanító-óvónőnek jelentkeztek, őket követik azok, akik tanári életpályát szánnának maguknak, de a szórásba bekerültek még olyan szakok is, mint biztonságtechnikai mérnök, gépészmérnök, programtervező informatikus, közgáz, gazdálkodás és management. A szórás tehát elég széles, de a kérdés az, hogy vajon ezekre a javarészt – de szekszárdiak is - bátaszéki fiatalokra milyen lehetőségek várnak, ha esetlegesen elvégzik a képzésüket.

 

Nos, sajnos egyértelműen kijelenthető, hogy Bátaszék város nem a diplomások Mekkája.

De még csak talán a szakmunkásoké sem. Persze, egyre több maszek vállalkozás jött létre az elmúlt években, ők viszont többnyire a megélhetésért, a túlélésért küzdenek, nem pediglen az esetleges bővítéseken vagy fejlesztéseken. Fodrászként az ember bele kezdhet egy vállalkozásba, ahogyan talán még cukrászként is.

 

De mi van azokkal, akik négy-öt évet tanulnak valamelyik egyetemen, aztán diplomájukat az égbe emelve hazajönnek, és munkát keresnek? A tanároknak könnyebb a helyzetük: a tanár-hiány országos probléma, a tanítóknak és óvónőknek sem rosszak a kilátásaik. És mi a helyzet azokkal, akik – mondjuk mint én – nem tanárok, óvónők, mérnökök lesznek, hanem újságírók, könyvtárosok, gépész-, biztonságtechnikai-, agrármérnökök, marketingesek, esetleg valamely idegen nyelv felé tolódtak? Összességében nem tudom. Mert végigtekintve a lehetőségeket, sok pozitívummal nem tudok szolgálni.

 

Rajtunk áll – nekünk kell valamint tennünk azért, hogy legyenek esélyek, mert mások nem tettek. Persze: a Bátaszékért Marketing Nonprofit Kft. – ugyebár művelődési ház, Cikádor magazin – lehetne egy befogadó, nekem azonban két üzenetemet is válasz nélkül hagyták, így – belekalkulálva, hogy velem van a gond – nem gondolnám, hogy nyitott lenne a friss diplomásokra a vezetőség. Ahogyan az emberek alternatív történelmeket kreálnak, úgy kell nekünk alternatív megoldások után kutatni: saját weblapot, blogot, vlogot indítani, saját boltot nyitni, megkeresni és találni a piacunk. Mert itthon – és nyilvánvalóan másutt sem -, ha őszintén végignézzük: nem fognak kapkodni utánunk.

 

Lehetősége van a fiatalnak elmenni a Bátgrill-hez, ez egy jó opció lehet, hiszen nagy vállalat, a környékről sokakat foglalkoztatnak. De lehetséges, hogy az ember mérnöki diplomával nem szívesen pakolna halott állatokat. Ezen gondolat mentén kizárnám a hús-feldolgozókat, vágóhidakat. Nagyobb volumenű dolog még a Spar, de hasonló analógia mentén ezt sem sorolnám egy diplomás főbb vágyálmának. Boltok, építőipari cégek, borászatok. Ezek közül válogathat az ember. A mérnököknek – esetleges szakosodásuk felé – jó lehetőségek lehetnek ezek. Illetőleg, ha ez nem egy zárt, ismert közeg lenne, akkor a marketing, a közgáz, a management végzettségűeknek is. De számukra kevésbé: jól kiforrt partnerhálók mentén működnek, nehéz lenne új piacra betörni, plusz lehetséges, hogy nem is akarnak. Marad az önkormányzat, és a saját vállalkozás elindítása.

 

Lássuk, hogyan fogalmazták meg gondolataikat a már ismert alanyok. Egyikőjük azt mondja: „ha őszinte akarok lenni, már középiskolás koromban is úgy képzeltem az életemet, hogy egyszer egy közeli városba vagy nagyvárosba költözök,(…), úgy vélem, mindenki tud magának munkát találni különböző munkakörökben, területeken, különböző végzettségeknek megfelelően, még ha a fizetés adott esetben nem olyan kecsegtető…”, teszi hozzá, majd kitér arra is, hogy másutt, nagyobb városokban nyilván sokrétűbbek a lehetőségek, magasabb a fizetés, és a színvonal, de ezt nem lehet Bátaszéktől elvárni, hiszen kisváros. Másikuk, még nem gondolkodott a munkaerő-piaci helyzeten, de amint elvégezte a szakmát, amit tanulni tervez, úgy véli, jó volna először itthon munkába állni, egy ismerős város, ismerős terepén.

 

 

Én úgy gondolom: ha várunk, semmi sem lesz belőlünk. Ha nem találunk helyet olyan intézményeknél, amelyeket őseink hoztak létre, akkor nekünk kell megkreálni a saját pályánk saját lehetőségeit.

 

Köszönet a megkérdezetteknek a válaszokért, a végzős diákoknak pedig az őszinteségükért.

 

-fd-

 

A cikksorozat ELSŐ RÉSZÉBEN a szórakozási lehetőségeket vettünk górcső alá.