Ma 2018. október 20, szombat Vendel napja van.
Ezen a napon történt: 1907. október 20., Elhunyt Budapesten városunk szülötte, Goll János, zenepedagógus, az UTE alapítója és első elnöke. Bővebben itt: Jeles Bátaszékiek
MENÜ

Okkupálni képes? #1

2018. június 14.

Ebben a cikksorozatban a bátaszéki fiatalság helyzetét próbálom meg felvázolni: mint tagja, és mint külső szemlélő, mint fogyasztó, és mint kritikus.

Első ízben a szabadidőt, és a kikapcsolódási lehetőségeket kívánkozom számba venni. Ehhez segítségemre szolgált néhány forrás, ismerősök, barátok.

 

Ha szabadidő, akkor nagyon sokaknak a hétvégi kikapcsolódás jut eszébe, a lazítás, a fáradt gőz, stb. Az ember viszont nem egyforma, s így nem feltétlenül lehet mindenki kívánság kielégíteni, pláne nem egy kisvárosban. Nézzük hát meg, hogy milyen lehetőségek találják meg az embert itthon, és máshol.

 

Első sorban, jelenleg a legnépszerűbb szórakozóhelyet idézem meg, nevezetesen az Iparost. Sok éve működik már, korábban még vetélytársakkal együtt is fenn tudta tartani magát, mára viszont – és ezzel mindent el is mondtam a helyzetről -, nem marad konkurencia. Ha fiatalokat megszólítani és végül megtartani képes kocsmáról beszélünk, akkor egészen egyszerűen nem jöhet szóba más. A Bodega már régóta a lejtőn halad lefelé, a Bilux soha nem a fiatalokat célozta meg, nincs Pulzus – és ha lenne is, hasonlóképp a Biluxhoz, nem ez lenne a fő irány -, a Cikádor fekvése miatt sem lehet a fiatalok központja, és úgy vélem az ő céljuk sem az lenne, hogy zűrös tizen-huszonévesekkel töltsék fel a helyet. Mert be kell látni: sokkal nyugodtabb élet vár azokra, akik a higgadtabb, célorientált közeget csalogatják be magukhoz, mintsem azok, akik a „lázongó” fiatalságot. A lényeg tehát: jelenleg ma, Bátaszéken nincs igazán más lehetősége egy hétvégi kocsmázásra vágyó fiatalnak, mintsem leülni az Iparos egyik székére. Ami nem probléma, mert az utóbbi időkben, bár véleményes irányba ugyan, de elindult a fiatalosodás útján a hely. Akkor ez pipa.

 

Na és mi van azokkal, akik nem elégszenek meg egy kocsmázással kikapcsolódás címszó alatt? Vagy, ha netán koncertet rendeznek az ivóban, és ő nem kedveli azt a zenét? Vagy egyszerűen csak nincs kedve elmenni, mert legutóbb valami rosszul sült el? Hát, azok számára nem sok jóval tudok szolgálni. Mert, és ez tény, a kocsmákon kívül, mit tud itt csinálni az ember szabad estéin? Nincs mozi – már -, nincs színház, nincsenek sportesemények. Ha vannak is előadások, alkalomszerűek, és többségük nem igazán szólítja meg a fiatalabb korosztályt. Ezzel szemben, ahogyan többen is kifejtették: „nagy százalékban Bátaszéken, de mint említettem, ha a közelben találok valami nekem tetsző programot, szívesen megtekintem azt.”, vagy ahogyan egy másikuk írja: „szoktam moziba járni, meg a szekszárdi kosármeccseket is meg szoktuk nézni, valamint, ha találunk valami programot a közelben, akkor oda szoktunk elmenni.”. Ha sport, akkor Szekszárd, ha mozi, akkor Pécs, vagy Szekszárd, ha színház, szintén. Ha kulturális élményre vágyik az ember, mindenképp el kell hagynia Bátaszéket. Ahogyan harmadik kérdezettemnek is: „Szabadidőmben legszívesebben színházba, vagy táncházba megyek a barátaimmal, családommal.” Ezen táncházak leginkább Bonyhádon és Pécsett kerülnek megrendezésre, az elmúlt két évben talán kétszer volt rá példa, hogy itthon rendeztek volna hasonlót, míg másutt kéthetente, de minimum havonta. Ugyanakkor, azt is írja: „Aki szeret kiülni hétvégenként a barátokkal beszélgetni, iszogatni, szezononként egy-egy nagyobb rendezvényen részt venni, és be is éri ennyivel, annak tökéletes.” - ahogyan én is felvázoltam fentebb –, „De akinek nagyobbak az igényei,(…) el kell utaznia 20-25 akár 60 km-t, hogy megtalálja.”.

 

Ergo: ha sport, kultúra, tánc, koncertek, akkor másutt kell keresgélni. De többségük elégedett a felhozatallal, főképp Bátaszék méreteihez képest: „a város minden korcsoportnak, nemzetiségnek kellő mennyiségű programot vonultat fel, ilyen szempontból nem panaszkodhatunk, a város lehetőségeit figyelembe véve, szerintem maximálisan elégedettek lehetünk a kínált programokkal”, vagy: „Egy ekkora városhoz mérten szerintem megfelelőek a lehetőségek.”. A kérdésemre, miszerint milyen változtatásokat eszközölnének leginkább ebben a témában, általános vélemény volt, hogy a Bornapokhoz hasonló programokból lehetne kicsivel több a városban.

 

Na jó, kiveséztük a hétvégi, esti programokat, és mi a helyzet a délutánokkal? Mit lehet csinálni Bátaszéken, mondjuk egy szabad szombat délután? Akadnak, akik nyáron grilleznek, főznek, és iszogatnak, vannak, akik bicikliznek, egyesek más sportot – labdarúgást, kosárlabdát, táncokat - választanak maguknak. Ebben jók lehetünk.

 

Összességében egyet kell értenem a válaszokkal, miszerint a lehetőségekhez képest, nem siralmas a helyzet. Ha azonban visszagondolok, csak hat évvel ezelőttre, azt kell mondanom, sokat szegényedett a város a hétvégi szórakozási opciókban. Akkoriban üzemelt három kocsma fiatalokra élezve, ma csak egy. Akkoriban simán beültünk egy pizzára, és néhány kólára, ma már – én legalábbis – nem igazán. Akkor még jártunk a fesztiválokra. Még volt egy éjjel-nappali kisboltunk, ahol, ha a kocsmák zárideje után kedvünk tartotta, vehettünk magunknak egy utolsó italt. Ma, ha bezár az Ipar, nyálunkkal spórolva ballagunk haza. Szóval megváltozott a hely. De mi is megváltoztunk. Jól van ez így. Amúgy is elterjedt és népszerű nézet, hogy „legalább ennyi van, sokkal jobb, mint a semmi.”

 

-fd-