A Sír megnyílása után
megannyi bizonyítékkal
szolgált az Atya, hogy higgyenek
Fiának tanítványai.
Hogy feltámadásának tanúi lehessenek.
A Megfeszített, - aki értünk halt meg, -
valóban feltámadott!
Nem a képzelet szüleménye.
Hanem húsból és csontból való,
megtapintható, valóságos ember.
Sebhelyei még megvannak,
de már nem fájnak.
Ha magunkra, életünkre tekintünk,
nem is nehéz felfedeznünk,
hogy valójában már mi is
feltámadott emberként élünk e világban.
Új emberként!
A keresztségben Krisztussal együtt
meghaltunk a bűnnek
és keresztre feszíttettünk.
Jól emlékszem,
fiatalkoromban ismertem egy nőt,
aki akkor már majd negyven éve
ágyban fekvő beteg volt.
De arcán, - azóta is magam előtt látom, -
a Feltámadott mosolya sugárzott!
Már nem is ő feküdt ott,
- a Feltámadott szenvedett benne.
Akárcsak bennünk!
Már nem mi élünk,
hanem Krisztus él mibennünk.
Krisztus szeretete és ereje.
Erejében és szeretetében vagyunk csak
képesek, - kiengesztelődni.
Békességben, szeretetben élni,
- önmagunkkal, másokkal és Istenünkkel.
Hogyan lehetséges ez?
Honnan kapjuk ehhez az erőt?
A Feltámadott kiárasztja ránk
Atyjának ígéretét!
Sebeket hordozunk magunkban akkor,
amikor nem tudjuk, vagy nem akarjuk
elfogadni hibáinkat, vagy mások hibáit,
vagy a sors által nekünk juttatott kereszteket.
A saját magunknak vagy egymásnak okozott
sebhelyeink megmaradnak ugyan,
de már nem fájnak.
Szeretetté és elfogadottá változnak át.
Erre csak a már megkapott Ajándék
birtokában lehetünk képessé.
A megígért Lélek erejében.
A Szentlélek Isten legnagyobb ajándéka
az emberiségnek.
Irántunk való szeretetének
egyik legfőbb bizonyítéka.
Örömhír a szegényeknek,
szabadulás a bűn fogságában élőknek,
látás a nem látóknak.
Ígéret volt és megkapottá vált.
Magunkban hordozzuk Őt
egész életünkben,
mint az Atya szeretetének pecsétjét
Jézus Krisztusban.
Aki egy új Pünkösd szelét és tüzét
akarja felszítani a világban.
Azért, hogy mi a remény
és a bátorítás jelei legyünk!
Megélve életünkben,
- embertársainknak példát adva, -
az Evangélium szépségét és örömét.
A Sír megnyílása nyomán
meg kell nyíljon minderre a szívünk is!
Meg kell nyíljunk az Írás titkaira,
Isten nagyságának és szeretetének felfogására.
Így leszünk mi is tanúi a Feltámadottnak.
Annak erejében,
aki ránk árasztja Fiának lelkét,
mennyei Atyánk Ígéretét!
Szeretettel:
Árpád
VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
J.S. Bach: Húsvéti oratórium - Szimfónia - BWV 249 - Philippe Herreweghe
Kodály Zoltán - Szedő Dénes: Jézus és a gyermekek