Ti tanúi vagytok mindezeknek

A Sír megnyílása után

megannyi bizonyítékkal

szolgált az Atya, hogy higgyenek

Fiának tanítványai.

Hogy feltámadásának tanúi lehessenek.

A Megfeszített, - aki értünk halt meg, -

valóban feltámadott!

Nem a képzelet szüleménye.

Hanem húsból és csontból való,

megtapintható, valóságos ember.

Sebhelyei még megvannak,

de már nem fájnak.

 

Ha magunkra, életünkre tekintünk,

nem is nehéz felfedeznünk,

hogy valójában már mi is

feltámadott emberként élünk e világban.

Új emberként!

A keresztségben Krisztussal együtt

meghaltunk a bűnnek

és keresztre feszíttettünk.

Jól emlékszem,

fiatalkoromban ismertem egy nőt,

aki akkor már majd negyven éve

ágyban fekvő beteg volt.

De arcán, - azóta is magam előtt látom, -

a Feltámadott mosolya sugárzott!
Már nem is ő feküdt ott,

- a Feltámadott szenvedett benne.

Akárcsak bennünk!

Már nem mi élünk,

hanem Krisztus él mibennünk.

Krisztus szeretete és ereje.

Erejében és szeretetében vagyunk csak

képesek, - kiengesztelődni.

Békességben, szeretetben élni,

- önmagunkkal, másokkal és Istenünkkel.

 

Hogyan lehetséges ez?

Honnan kapjuk ehhez az erőt?

 

A Feltámadott kiárasztja ránk

Atyjának ígéretét!

Sebeket hordozunk magunkban akkor,

amikor nem tudjuk, vagy nem akarjuk

elfogadni hibáinkat, vagy mások hibáit,

vagy a sors által nekünk juttatott kereszteket.

A saját magunknak vagy egymásnak okozott

sebhelyeink megmaradnak ugyan,

de már nem fájnak.

Szeretetté és elfogadottá változnak át.

Erre csak a már megkapott Ajándék

birtokában lehetünk képessé.

A megígért Lélek erejében.

 

A Szentlélek Isten legnagyobb ajándéka

az emberiségnek.

Irántunk való szeretetének

egyik legfőbb bizonyítéka.

Örömhír a szegényeknek,

szabadulás a bűn fogságában élőknek,

látás a nem látóknak.

Ígéret volt és megkapottá vált.

Magunkban hordozzuk Őt

egész életünkben,

mint az Atya szeretetének pecsétjét

Jézus Krisztusban.

Aki egy új Pünkösd szelét és tüzét

akarja felszítani a világban.

Azért, hogy mi a remény

és a bátorítás jelei legyünk!

Megélve életünkben,

- embertársainknak példát adva, -

az Evangélium szépségét és örömét.

 

A Sír megnyílása nyomán

meg kell nyíljon minderre a szívünk is!

Meg kell nyíljunk az Írás titkaira,

Isten nagyságának és szeretetének felfogására.

Így leszünk mi is tanúi a Feltámadottnak.

Annak erejében,

aki ránk árasztja Fiának lelkét,

mennyei Atyánk Ígéretét!

Szeretettel:

 

Árpád

 

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:

J.S. Bach: Húsvéti oratórium - Szimfónia - BWV 249 - Philippe Herreweghe

 

Kodály Zoltán - Szedő Dénes: Jézus és a gyermekek