Újra megtekinthető Nagy László honvédfelszerelés-gyűjteménye!

2013 június 26.

Ne feledjü​k hőseinket! Beszélgetés Nagy Lászlóval egy nem mindennapi kiállítás kapcsán

Január 12-én, a doni katasztrófa 70. évfordulóján a Horthy-korszak és a II. világháború magyar honvédfelszereléseit bemutató kiállítás nyílt Bátaszéken Nagy László és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom bátaszéki tagszervezete szervezésében.

A hősök előtti sajátos főhajtásként létrehozott, igazi ritkaságokat is bemutató tárlatot Tóth Máté, a HVIM helyi vezetője nyitotta meg, kihangsúlyozva, hogy katonáink nem áldozatok, hanem hősök voltak, hisz a hazáért harcoltak és vesztették életüket.
A Magyar Protestáns Tábori Püspökség 1942-es kiadású "Fegyverben" című kiadványa segítségével pedig megválaszolta a gyakran felmerülő kérdést: mit kerestek honvédeink idegen földön? Ezt követően Tóth Bence történelemtanár mutatta be a történelmi eseményeket. Rövid, de kiváló áttekintést adó kiselőadása rengeteget segített, hogy a megjelentek bővíthessék ismereteiket. A kiállítást követően átvonultunk a II. világháborús emlékműhöz, ahol a hivatalos megemlékezésen vettünk részt és koszorúztunk.
 
Kérlek, mesélj nekünk arról, honnan is kezdődött ez a gyűjtőszenvedély, mi volt, ami elindította azt a folyamatot, aminek eredménye ez a kiállítás?

A történet 19 évvel ezelőttre nyúlik vissza, mikor kiskamasz koromban Bátán, a padláson megtaláltam dédapám által hazahozott vésett ágyúhüvelyt. Sajnos őt személyesen én már nem ismertem, háborúból való hazatérte után nem sokkal elhunyt, és ez az egyetlen harcokhoz köthető tárgy, ami megmaradt tőle. Állítólag orosz csizmában jött haza, de azt nem találtam már meg a padláson.

Hogy jött ebből a további gyűjtögetés?

A történelem, háborúk érdekeltek már korábban is. Olvasgattam róluk könyveket, aztán egyszer-egyszer előkerült valami a padlásokon, ismerős odahozta hozzám, és így szépen lassan gyűltek ezek a tárgyak.

Saját kezűleg mikor kezdtél el ásni?

Mikor Székesfehérvárott laktam. A Margit vonalat kutattuk, ahol 1944. novemberétől 1945. március végéig állt a front. Ez egy főleg németek által védett védelmi vonal volt, így viszonylag kevés magyar felszerelés került elő, de azért kitartó munkával lehetett találni az én gyűjteményembe illeszkedő dolgokat is.

Pontosan milyen korszakot ölel fel a gyűjtemény, és hogy esett pont erre a választásod?

A Horthy-korszak, és a II. világháború magyar hadseregben használt felszereléseit. Hogy hogy esett erre a választás? Az ember nem gyűjthet mindent. Gyűjthetnék I. vh-s felszereléseket, vagy a 48-as szabadságharcból származókat - bár azért azokat lényegesen nehezebb. Egy I. vh-s egyenruháért szinte ölnek már, annyira ritka... (nevet). Alapvetően a törvény szerint egyébként 1711 utáni tárgyakat gyűjthet magánszemély.

Van-e olyan tárgy, ami különösen a szívedhez nőtt, nem válnál meg tőle?

Nincs. Természetesen az ágyúhüvelyen kívül, ami családi örökség. A tárgyakat szoktam cserélgetni, nem halmozok fel ugyanabból a típusból többet. Tulajdonképpen helytakarékossági szempontból is.

Volt olyan időszak, mikor arra gondoltál, hogy tulajdonképpen minek rakosgatod el ezeket a sokszor hiányos felszereléseket, emléktöredékeket?

Nem, ilyen nem volt. Persze akadt 1-2 év, mikor szünetelt a gyűjtemény gyarapítása, álltak dobozokban a tárgyak, de azért úgy félévente a kezembe akadtak, megnézegettem őket.

Hogy érzed, nem tabu, vagy kényes téma ezt a korszakot népszerűsíteni, tanulmányozni?

Egyáltalán nem tapasztaltam ilyet. Érdekes, hogy világnézettől függetlenül érdeklődtek a kiállításon is, negatív élményről, egyről sem tudok beszámolni. Hozzátartozik az is, hogy eleddig egészen szűk kör tudott csak erről a hobbimról, úgy 15-20 ember. Még közvetlen kollegáim sem tudták. A gyűjteményemet nem dobozokban, hanem így, rendszerezve, kiállítva még én is csak most láttam először.....

A kiállítás ötlete hogyan merült fel?

2012 szeptemberében kezdődött, mikor Bátaszéken a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezésében egy előadást tartottak az Árpád-vonalról. Ekkor kerestem meg őket, hogy ehhez kapcsolódóan be tudnék mutatni pár korabeli tárgyat, így a gyűjtemény egy részét akkor az előadást meghallgatók már láthatták. Együttműködésünk innen datálható, rögtön az előadást követően merült fel bennünk, hogy önálló eseményként, hosszabb kiállításként is megállja a helyét a gyűjtemény, az pedig egyértelműen adta magát, hogy a doni katasztrófa 70. évfordulójára időzítsük, így tisztelegve a hősök előtt. A HVIM-esekkel együtt ekkor kezdtünk bele a szervezésbe, és a több hónapos munka eredménye azt hiszem, meghozta a gyümölcsét.

Lehet-e számítani arra, hogy máshol is bemutatod a gyűjteményt?

Nem… igazából nem szeretném. Maradjon ez csak helyben. Itt örülnék neki, ha lehetne valahol egy állandó termet szerezni, hogy ne dobozokban álljanak, hanem bármikor, akár egy átutazó számára is megtekinthető legyen. Polgármester Úrral beszéltünk erről és nagyon segítőkészen állt hozzá ehhez a kérdéshez, bízom benne, hogy az ő segítségével sikerül ezt valahogy megoldani. Ha ez nem sikerül, akkor lehet, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom volt az érdeklődők számára!

A kiállításról eddig milyen tapasztalatokat tudsz mondani?

Legnagyobbrészt pozitív. Mintegy 400 ember tekintette meg, aki látta, csak jót és bíztatót mondott. Megható olvasni a Vendégkönyv bejegyzéseit is, rengeteg erőt merítek belőlük. Külön öröm volt, hogy az általános iskola tanárai milyen sok osztályt elhoztak, úgy vélem ez mutatja meg, hogy ki az igazán jó tanár. Tisztelet nekik! Rendkívül fontos, hogy a gyerekek a történelem közelébe kerüljenek, bízom benne, hogy ezzel a kiállítással sikerült egy kicsit a szemléletükön formálni és máshogy tekintenek hőseinkre, új példaképeket találnak maguknak. Sajnos a gimnázium nem képviseltette magát csoportosan, de azért onnan is jöttek diákok önszorgalomból. Kár, hogy nem ért meg ott annyit a dolog, hogy 300 métert sétáljanak, és ne kelljen utazni ahhoz, hogy ilyesmivel találkozzanak a tanulók. Meg persze a tanárok...
Egyébként a legkisebbektől az idősekig sokan jöttek, az idősebb korosztály jellemzően ugye azért, mert valakije személyesen érintett volt még a harcokban. Rengetegen ajánlottak fel újabb és újabb tárgyakat! Megható esetek is előfordultak, mikor a szó szoros értelmében elérzékenyültem. Egy példa: bejött egy idős hölgy sírva. Könnyek között megölelt, köszönte, hogy ilyennel foglalkozok. És mesélt... édesapja 1942-ben vonult be, aki megkapta az ezüst vitézségi érdemrendet és hozzá a német vaskeresztet. Ezeket nem osztogatták ám akkoriban úgy, most bárki megvehet ilyesmit jó pénzért a piacon. A hölgy elmesélte: a szakaszból 8-an önként vállalták, hogy mélyen az ellenség területén felderítést végeznek. Ketten tértek vissza a felderítésből. Édesapját is bajtársa vitte kilométereken át, mivel haslövést kapott. Másnap még írt haza Bátaszékre egy levelet, éjszaka meghalt a kórházban.....
Ezekért hiszem, hogy van értelme annak, amit közel 20 éve csinálok.


 

Nagy László magángyűjteményét újra láthatja az érdeklődő közönség  a mórágyi általános iskolában! A kiállítás megnyitója 2013. augusztus 9-én, 17 órakor lesz, másnap, 10-én látogatható  8-16 óráig.

Így, akinek nem volt lehetősége a januárban ott lenni, az most pótolhatja, de a gyűjtemény az év eleje óta több tárggyal is bővült, ezért másodszori is érdemes végigjárni!

 

Kezdőlap | Kezdetek | Hírek | Rendezvények | Fotóalbum | Kapcsolat
2017 www.bataszek.net | Copyright © 2017 | Látogatók: 1335312